Egy szép nyári napon az öt éves fiam, James, kint játszott a külvárosi otthonunk kertjében.Csendes kisfiú volt aki általában egyedül játszott.Nem volt ugyan sok barátja vad képzelete azonban igen. Épp Fidot, a kutyánkat etettem a konyhában amikor úgy hallottam, mintha James beszélgetne valakivel a kertben. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy kihez beszélhet, reménykedtem, hogy talán szerzett egy új barátot. Anyaként nehezemre esett távol maradnom tőle így úgy döntöttem, hogy utánajárok a dolognak.
Zavarba jöttem amikor kiléptem a kertbe, mert csak James volt ott egyedül. Vajon magában beszélt? Pedig megesküdtem volna, hogy hallottam egy másik hangot is.
-James, itt az ideje bejönnöd.- Bejött és leült a konyhaasztalhoz. Közel volt már az ebédidő ezért csináltam neki egy pulykás szendvicset.
-Kivel beszélgettél odakint?- Félrenézett egy pillanatra és elmosolyodott.
-Az új barátommal játszottam.-Töltöttem neki egy kis tejet, hogy tovább nőjön.
-És, hogy hívják az új barátodat? Miért nem kérdezted meg, hogy velünk ebédel-e?- Egy pillanatig meredten bámult mielőtt válaszolt volna.
-Laughing (nevető) Jacknek hívják.- Meglepett amit mondott.
-Ez egy elég furcsa név. Mégis, hogy néz ki a barátod?
-Ő egy bohóc. Hosszú haja és hosszú, csíkos orra van. Hosszú karjai is vannak és buggyos nadrágja meg csíkos zoknija. És állandóan mosolyog.- Ekkor jöttem rá, hogy a fiam csak egy képzeletbeli barátról beszélt. Az ő korában normálisnak gondoltam, főleg, hogy nem igazán voltak igazi barátai. Azt hittem ez is csak egy állapot.
A nap többi része átlagosan telt. Amikor itt volt az ideje felvittem a fiamat a szobájába, adtam neki egy puszit és bekapcsoltam az éjjeli lámpát mielőtt kiléptem volna az ajtón. Nagyon fáradt voltam ezért én is azonnal lefeküdtem aludni. Ezután viszont borzalmas rémálmom volt...
Sötét volt, én pedig valami elhagyott vidámparkban voltam. Rettegtem ahogy keresztül futottam a végtelennek tűnő sátrak, bontásra váró kunyhók és lepusztult játékok között. Minden fekete fehér volt. A bódékban pedig az összes kitömött állat arcára valaki beteg vigyort varrt. Hiába nem volt semmi élőlény a láthatáron, mégis olyan volt, mintha az egész park engem bámult volna. Aztán hirtelen meghallottam valami zenét. Olyan volt, mintha egy játékdobozból szólt volna a Pop Goes the Weasel. Szinte hipnotizált. A dallamot követve, transzba esve sétáltam be a cirkuszi sátorba. A lábaim minden akaratom ellenére haladtak előre. Odabent korom sötét volt. Minden fényforrás egy reflektor volt ami a nagyporond közepét világította meg. Ahogy mentem befelé, a tempó lassulni kezdett én pedig azon kaptam magam, hogy énekelem a dalocskát, egyszerűen nem tudtam megállni.
"All around the blueberry bush
The monkey chased the weasel
The monkey though twas all in fun…”
A zene elhallgatott mielőtt elérte volna a csúcspontját aztán egy durranással, minden fényben úszott. Olyan erős volt a fény, hogy szinte semmit nem láttam. Az egyetlen dolog amit érzékeltem egy sötét árny ami felém suhant. Aztán észrevettem még egyet és még egyet. Vagy egy tucatnyi sötét sziluett közeledett felém én pedig semmit sem tehettem. A lábam szinte megfagyott. Ahogy közelebb értek megláttam... Gyerekek voltak. Bármelyikre néztem, mindegyik borzalmasan el volt torzulva és megcsonkították őket. Az egyiknek vágások borították az egész testét, míg egy másik súlyosan megégett, aztán volt akinek a végtagjai vagy a szemei hiányoztak. Aztán a gyerekek nekem ugrottak és a tetembe marva lehúztak a földre ahonnan már nem tudtam felkelni csak könnyes szemmel elviselni a történteket. Karmoltak, haraptak és a húsomba téptek. Aztán az egész közepette minden kezdett elhalványulni én pedig meghallottam azt a nevetést. Azt a szörnyen, szörnyen gonosz nevetést.
Következő reggel hideg verítékben úszva ébredtem. Miután vettem néhány mély levegőt, feltűnt, hogy James néhány játékfigurája az éjjeli szekrényemen van és pont úgy vannak beállítva, hogy engem nézzenek. Azt hittem, hogy a fiam korábban ébredt fel és ő rakta oda azokat. Összeszedtem a játékokat és James szobája felé vettem az irányt, de amikor benéztem az ajtón láttam, hogy ő még mélyen alszik. Elpakoltam a játékait az egyik dobozba, aztán lementem a nappaliba. Kicsivel később ő is felébredt én pedig nekiálltam a reggelijének. Elég álmos volt, úgy tűnt ő sem aludt túl jól. Gondoltam rákérdezek a játékokra.
-James, édesem. Te raktad a játékokat anya szobájába ma reggel? - Egy pillanatra felnézett rám aztán visszakapta a tekintetét a müzlijére.
-Laughing Jack volt. - Csak a szemeimet forgattam.
-Akkor kérlek mondd mg Jacknek, hogy a játékokat tartsa a szobádban. - James csak bólintott aztán reggeli után kiment a hátsó udvarra játszani. Én a nappaliba mentem lazítani, de elalhattam, mert csak pár órával később ébredtem fel.
-A francba, meg kell néznem Jamest. - Aggódtam amiért több, mint két órára teljesen egyedül hagytam. Kiléptem a kertbe, de a fiamat sehol sem láttam. Ideges lettem ezért elkezdtem kiabálni és hívni őt. Ekkor hallottam valami kuncogást az előkertből. Körbefutottam a házat ami előtt ott ült a fiam a járdán. Megkönnyebbülten sóhajtottam és odamentem hozzá.
-James, hányszor mondtam már, hogy maradj a hátsó ke...; mit eszel? - Felnézett rám és benyúlt a zsebébe, majd előhúzott egy egész maréknyi színes cukrot. Nagyon megijedtem.
-Kicsim, ki adta neked ezeket? - Nem válaszolt csak nézett rám. - James, mondd meg anyának, hogy kitől kaptad?! - Lehajtotta a fejét és csak motyogni mert.
-Laughing Jacktől kaptam. - Valamiért olyan volt, mintha mellkason vágtak volna. Letérdeltem és úgy néztem a szemébe. - Elegem van ebből az átkozott Laughing Jack dologból, ő nem igazi. Ez pedig egy nagyon komoly dolog, tudnom kell, hogy kitől kaptad a cukrot! - Láttam ahogy a szemei megtelnek könnyel és csak bizonygatta, hogy az a Laughing Jack adta neki. Lehunytam a szeme és mély levegőt vettem. Kiköpettem vele a cukorkát a többit pedig eldobtam és úgy nézett kis, hogy James rendben van. Később belegondolva úgy éreztem, hogy talán tényleg kicsit túlreagáltam a dolgot. Valószínűleg csak Tom és Linda a szomszédból, vagy az utcában lakó Mr. Walker adta neki. Akárhogy is, de úgy gondoltam, jobban oda kell figyelnem rá. Aznap este ugyanúgy lefektettem a fiamat, mint máskor és úgy döntöttem, hogy én is korán elmegyek aludni.
Hirtelen hangos zajra keltem ami a konyha felől jött. Kiugrottam az ágyból és lesiettem a lépcsőn. Amikor leértem, elborzadtam. A pultról és a szárítóról mindent lesöpörtek a földre a kutyánk, Fido pedig a lámpáról lógott. A hasát felvágták és ugyanolyan cukorkával töltötték meg, mint amit James evett korábban. A sokkot hamar megtörte egy éles sikoly ami a gyerekszobából jött. Kikaptam egy kést a fiókból és olyan gyorsan rohantam fel a lépcsőn ahogy valóban csak egy anya képes akinek a gyermeke veszélyben van.
Feltéptem az ajtót és felkapcsoltam a villanyt. Minden ami a szobában volt, fel volt borogatva, minden leszórva a földre. Szerencsétlen fiam az ágyában kuporogva sírt és reszketett a félelemtől. Annyira megijedt, hogy még össze is vizelte magát. Felkaptam a gyereket és kirohantam vele a házból. a szomszédban Tom és Linda még szerencsére ébren voltak. Megkértem őket, hogy hadd telefonáljak és hívtam a rendőrséget. Nemsokára ki is értek, de amikor elmondtam nekik a történteket, úgy néztek rám, mint egy őrültre. Átkutatták a házat, de minden amit találtak az egy döglött kutya és egy romos gyerekszoba volt. A rendőrtiszt azt mondta, hogy valószínűleg valaki be akart törni a házba, de megijedt amikor meghallotta, hogy a lépcsőn közlekedem és elmenekült. Tudtam, hogy ez nem igaz. Minden ajtóról és ablakról biztosan tudtam, hogy zárva volt. Bármi is volt a házban az nem kívülről érkezett.
Másnap James inkább bent maradt. Nem akartam, hogy egy pillanatra is eltűnhessen a szemem elől. A garázsban megkerestem a régi babamonitort és odaálítottam az éjjeliszekrényre. Azt akartam, hogy ha bármi is történik a másik szobában azt mindenképp meghalljam. A konyhában kivettem a legnagyobb kést a fiókból és a szekrényre tettem. Képzeletbeli barát-e vagy sem, nem engedhettem, hogy bármi is ártson a kisfiamnak.
Az éjszaka hamar eljött. James nagyon félt, de megígértem, hogy nem hagyom, hogy bántódása essen. Betakartam, adtam neki egy puszit és felkapcsoltam az éjjeli lámpát. Mielőtt becsuktam volna magam mögött az ajtót még azt suttogtam - Jó éjt, James. Szeretlek.
Megpróbáltam olyan sokáig ébren maradni ameddig csak tudtam, de néhány órával később éreztem, hogy lassan nem bírom tovább. Úgy gondoltam, hogy aznap este már elmúlt a veszély.
Ahogy letettem a fejem a párnára valami zaj jött a babamonitorból. Először olyan halk sercegésnek tűnt, mintha rádió adás lenne. Aztán hallottam valami halk nyögést. Azt hittem csak James nem mer aludni, de aztán meghallottam azt a nevetést. Pontosan azt amit korábban a rémálmomban is.
Azonnal kikeltem az ágyból és megragadtam a kést. Ahogy belöktem a szoba ajtaját, próbáltam felkapcsolni a villanyt, de nem sikerült. Tettem egy lépést előre és valami sűrű, meleg folyadékot éreztem a talpam alatt. Hirtelen az éjjeli lámpa felkapcsolt és elém tárult a létező legförtelmesebb látvány amit valaha el tudtam volna képzelni.
James apró teste fel volt szögelve a falra. A körmeit a lábáról és a kezéről is mind letépték. A mellkasát felvágták, a szervei pedig kilógtak. A a szemeit és a nyelvét már kivágták és a legtöbb foga is hiányzott. Undor futott végig rajtam. Nem tudtam elhinni, hogy ez itt valóban az én kisfiam. Aztán meghallottam újból a halk, kétségbeesett nyögést. Még mindig élt. Az én kicsikém, annyi kínszenvedés után még mindig kapaszkodott az életbe. Öklendezni kezdtem, a padlóra hánytam, de az egész közepette meghallottam azt a beteg vihogást, pontosan a hátam mögül jött. Megpördültem, miközben a számról letöröltem az epét. Az árnyékból ekkor lépett elő az a démon aki mindezért felelős volt. Laughing Jack ott állt előttem.
Fehér bőre volt és csapzott fekete haja ami a válláig lelógott. Az átható fehér íriszei körül fekete gyűrű húzódott. Fanyar mosolyra húzta a száját amitől kivillantak a hegyes fogai. A bőre valahogy egyáltalán nem úgy nézett ki, mint a valódi. Sokkal jobban hasonlított valami gumira vagy műanyagra. Csíkos ujjú, fekete-fehér bohócruha volt rajta, csíkos zoknival.
Az egész teste groteszkül festett. A hosszú karjai csak úgy lógtak le a teste mellett és ahogy ott lebegett előttem, olyan tartás nélkülinek tűnt, mint egy rongybaba. Gyomorforgató röhögéssel adta a tudtomra, hogy elégedett a "művére"adott reakciómmal. Aztán lassan James felé fordult és újból vihogni kezdett a látványon. Ez elég volt ahhoz, hogy felrázzon a sokkból és felpattanva felé rohantam. Emeltem a kést, hogy leszúrjam, de amikor a kés hegye éppen, hogy elérte volna az egész lény furcsa, fekete füstté változott.
A kés átsiklott rajta és egyenesen James még dobogó szívét döfte át amitől meleg vér fröccsent az arcomra.
-Nem...mit tettem? Megöltem a fiamat! - Azonnal térdre estem miközben hallottam a szirénákat egyre közeledni. - Kicsim, édesem...Anyu megígérte, hogy megvéd, de nem sikerült. Sajnálom, James. Annyira sajnálom.
A rendőrök hamar megérkeztek. Engem ott találtak a kisgyerek holtteste előtt miközben a vérében ázó késsel hadonásztam. A per rövid volt, őrültnek nyilvánítottak. Így kerültem Phiropoulos Houseba ami egy büntetőjogi elmegyógyintézet. Itt voltam az elmúlt két hónapban.
Nem is olyan rossz itt. Az egyetlen ok amiért ébren vagyok az az, hogy valaki folyamatosan a Pop Goes the Weaselt játssza az ablakom alatt... Talán reggel beszélnem kellene róla az ápolóknak...
(Megpróbáltam valamennyire értelmesen lefordítani a dalocska szövegét, de ez egy gyerekdal, ergo nem feltétlenül lehetséges, ennyire sikerült
Körbe, körbe az áfonya bokor körül
A majom üldözte a menyétet
A majom úgy gondolta ez mindkettejüknek ugyan olyan mókás...)
